Időskori pszichiátria
Időskorban, a korábbi életszakaszokhoz hasonlóan a testi-lelki-szociális jóllét, tehát az egészség megtartása, fenntartása az ideális cél. Nem fogadható el tehát az a gyakori álláspont, hogy az idősödés feltétlenül testi és/vagy pszichiátriai betegségekkel jár együtt. Kétségtelen azonban, hogy az egészséges idősödés is különböző testi-lelki változásokkal jár együtt, és hogy az életkor növekedésével megnő a különböző betegségek előfordulásának kockázata is.
Az idősödés sajátos változásai miatt speciális pszichiátriai megközelítést igényel. A testi és agyi változások miatt a neurológia és geriátria, az általános pszichiátriai/pszichológiai vonatkozások miatt pedig a felnőtt pszichiátria határterületeihez tartozik. Ezen szélesebb körű megközelítések miatt viszonylag kevés szakember foglalkozik kifejezetten időskorúak pszichiátriai ellátásával. Vannak pedig olyan országok, ahol az időskori pszichiátria - a gyermek- és serdülőpszichiátria mintájára - önálló orvosi szakterületet képvisel, így külön szakvizsgát is igényel.
Az időskor meghatározásában általában a 65 feletti életkort szokták alapul venni, noha természetesen ez sem egy szigorú határ, inkább a biológiai kort tartjuk fontosnak, mint a naptárit. Időskorban a leggyakrabban memóriazavar, depressziós, szorongásos jellegű panaszok, demencia, alvászavar, pszichoszomatikus tünetek okozhatnak problémát. Elsősorban demenciához csatlakozóan előfordul, hogy téveszme, hallucináció vagy egyéb megmagyarázhatatlan jellegű viselkedésbeli tünet jelentkezik. Gyakori tapasztalat, hogy nem is az érintett egyén, hanem a család veszi észre a panaszokat. Semmiképpen sem fogadható el, hogy pszichiátriai tünetet, betegséget, "természetesnek, az életkor velejárójának" tartsunk, minden esetben érdemes segítségért fordulni. Noha a tünet hátterében meghúzódó alapbetegség sokszor nem gyógyítható, tünettanilag gyakran jelentős javulás, gyógyulás érhető el, ami az idős ember és családja számára is lényeges életminőségbeli javulást hozhat.
Az időskori pszichiátriai diagnosztikában és a terápia beállításában fontos a neuropszichiátriai szemlélet, a kezelésben pedig helye van a gyógyszeres kezelés mellett a pszicho-szociális terápiás beavatkozásoknak is.
Az idősödés sajátos változásai miatt speciális pszichiátriai megközelítést igényel. A testi és agyi változások miatt a neurológia és geriátria, az általános pszichiátriai/pszichológiai vonatkozások miatt pedig a felnőtt pszichiátria határterületeihez tartozik. Ezen szélesebb körű megközelítések miatt viszonylag kevés szakember foglalkozik kifejezetten időskorúak pszichiátriai ellátásával. Vannak pedig olyan országok, ahol az időskori pszichiátria - a gyermek- és serdülőpszichiátria mintájára - önálló orvosi szakterületet képvisel, így külön szakvizsgát is igényel.
Az időskor meghatározásában általában a 65 feletti életkort szokták alapul venni, noha természetesen ez sem egy szigorú határ, inkább a biológiai kort tartjuk fontosnak, mint a naptárit. Időskorban a leggyakrabban memóriazavar, depressziós, szorongásos jellegű panaszok, demencia, alvászavar, pszichoszomatikus tünetek okozhatnak problémát. Elsősorban demenciához csatlakozóan előfordul, hogy téveszme, hallucináció vagy egyéb megmagyarázhatatlan jellegű viselkedésbeli tünet jelentkezik. Gyakori tapasztalat, hogy nem is az érintett egyén, hanem a család veszi észre a panaszokat. Semmiképpen sem fogadható el, hogy pszichiátriai tünetet, betegséget, "természetesnek, az életkor velejárójának" tartsunk, minden esetben érdemes segítségért fordulni. Noha a tünet hátterében meghúzódó alapbetegség sokszor nem gyógyítható, tünettanilag gyakran jelentős javulás, gyógyulás érhető el, ami az idős ember és családja számára is lényeges életminőségbeli javulást hozhat.
Az időskori pszichiátriai diagnosztikában és a terápia beállításában fontos a neuropszichiátriai szemlélet, a kezelésben pedig helye van a gyógyszeres kezelés mellett a pszicho-szociális terápiás beavatkozásoknak is.
