Neuropszichiátria
A neuropszichiátria kifejezés napjainkban a neurológia és a pszichiátria érintkezési pontjait, közös határterületeit jelenti.
A központi idegrendszer gócos vagy kiterjedt bántalma, károsodása számos funkció romlásával járhat. A korábban Magyarországon egységes orvosi szakterület, az ideg-elmegyógyászat szétválásával a mozgás, érzékelés, koordináció zavarai a neurológia, míg a viselkedésbeli tünetek a pszichiátria területére kerültek. A két terület specializálódásával napjainkban a közös területekre egyre kevesebb figyelem jut. Könnyen belátható, hogy egy központi idegrendszert érintő szervi, neurológiai betegség gyakran okoz pszichiátriai, tehát viselkedésbeli tüneteket is.
A neuropszichiátria egyik fontos területe tehát a neurológiai betegségek (pl. epilepszia, agyi érbetegség, Parkinson-kór, szklerózis multiplex, agydaganatok stb.) kapcsán kialakuló pszichiátriai tünetek (pl. szorongás, depresszió, hallucinációk, személyiségváltozás stb.) diagnosztizálása és kezelése. Ez a munka sokkal hatékonyabb, ha ezen a részterületen járatos szakember vezetésével történik, mint amikor a pácienst a neurológus és a pszichiáter szakorvos küldözgeti egymáshoz.
A neuropszichiátria területéhez tartozik több olyan szindróma is, amelyben a pszichés/pszichiátriai tünetek egyértelműen agyi betegséghez köthetőek. A legismertebb ezek közül a szellemi hanyatlás vagy demencia tünetegyüttese, ami mindig szervi agyi betegség talaján alakul ki, tüneteiben azonban a memória, gondolkodás, tájékozódás, problémamegoldás mellett egyéb pszichés funkciók (hangulat, érzékelés, önellátás stb.) károsodása is észlelhető. Ide tartoznak más szindrómák, mint pl. a delírium, amnesztikus szindrómák (pl. Korszakov-szindróma) is.
A neuropszichiátriai megközelítés szemléletmódot is jelent. Ez a szemlélet az egyes pszichés jelenségek, tünetek hátterében mindig az érintett agyi funkciók, agyi régiók, idegrendszeri hálózatok működészavarát vizsgálja. Ebben a megközelítésben több érintkezési pontja van a biológiai pszichiátriával és a kognitív idegtudományokkal.
A neuropszichiátria diagnosztikus és terápiás eszköztára szerteágazó. A bio-pszicho-szociális szemléletmód kiemelt jelentőségű, az érintett személy egységes, teljes szemléletét igényli, figyelembe véve a biológiai, neurológiai, pszichés működések és a pszicho-szociális kapcsolatrendszer működését. A diagnosztikában a neurológiai és a pszichiátriai diagnosztika teljes eszköztára igénybe vehető, kiegészítve speciális, ún. neuropszichológiai tesztvizsgálatokkal, amelyek az egyes biológiailag meghatározott pszichés működések megítélésére szolgálnak. A terápiás lehetőségek gyógyszeres valamint pszicho-szocioterápiás eszközöket jelentenek, szerencsés esetben ezek együttes, kombinált alkalmazására is lehetőség nyílik.
A központi idegrendszer gócos vagy kiterjedt bántalma, károsodása számos funkció romlásával járhat. A korábban Magyarországon egységes orvosi szakterület, az ideg-elmegyógyászat szétválásával a mozgás, érzékelés, koordináció zavarai a neurológia, míg a viselkedésbeli tünetek a pszichiátria területére kerültek. A két terület specializálódásával napjainkban a közös területekre egyre kevesebb figyelem jut. Könnyen belátható, hogy egy központi idegrendszert érintő szervi, neurológiai betegség gyakran okoz pszichiátriai, tehát viselkedésbeli tüneteket is.
A neuropszichiátria egyik fontos területe tehát a neurológiai betegségek (pl. epilepszia, agyi érbetegség, Parkinson-kór, szklerózis multiplex, agydaganatok stb.) kapcsán kialakuló pszichiátriai tünetek (pl. szorongás, depresszió, hallucinációk, személyiségváltozás stb.) diagnosztizálása és kezelése. Ez a munka sokkal hatékonyabb, ha ezen a részterületen járatos szakember vezetésével történik, mint amikor a pácienst a neurológus és a pszichiáter szakorvos küldözgeti egymáshoz.
A neuropszichiátria területéhez tartozik több olyan szindróma is, amelyben a pszichés/pszichiátriai tünetek egyértelműen agyi betegséghez köthetőek. A legismertebb ezek közül a szellemi hanyatlás vagy demencia tünetegyüttese, ami mindig szervi agyi betegség talaján alakul ki, tüneteiben azonban a memória, gondolkodás, tájékozódás, problémamegoldás mellett egyéb pszichés funkciók (hangulat, érzékelés, önellátás stb.) károsodása is észlelhető. Ide tartoznak más szindrómák, mint pl. a delírium, amnesztikus szindrómák (pl. Korszakov-szindróma) is.
A neuropszichiátriai megközelítés szemléletmódot is jelent. Ez a szemlélet az egyes pszichés jelenségek, tünetek hátterében mindig az érintett agyi funkciók, agyi régiók, idegrendszeri hálózatok működészavarát vizsgálja. Ebben a megközelítésben több érintkezési pontja van a biológiai pszichiátriával és a kognitív idegtudományokkal.
A neuropszichiátria diagnosztikus és terápiás eszköztára szerteágazó. A bio-pszicho-szociális szemléletmód kiemelt jelentőségű, az érintett személy egységes, teljes szemléletét igényli, figyelembe véve a biológiai, neurológiai, pszichés működések és a pszicho-szociális kapcsolatrendszer működését. A diagnosztikában a neurológiai és a pszichiátriai diagnosztika teljes eszköztára igénybe vehető, kiegészítve speciális, ún. neuropszichológiai tesztvizsgálatokkal, amelyek az egyes biológiailag meghatározott pszichés működések megítélésére szolgálnak. A terápiás lehetőségek gyógyszeres valamint pszicho-szocioterápiás eszközöket jelentenek, szerencsés esetben ezek együttes, kombinált alkalmazására is lehetőség nyílik.
